Az Ön bevásárlókosara

0 Termék összérték: 0 Ft
Megrendelés

szinergialogo

leader

Lekvárokkal kezdte, tulipános kenyerekkel folytatta Nyírő Tamás, miután Budapestről Kovácsszénájára költözött. Tavaly év végén már saját kis kézműves pékséget nyitott két társával Pécsen, ahol minden kézzel készül és kemencében, frissen sül.

nyiro

Kép forrása:http://mecsekporteka.hu/termekek/lekvarkulonlegessegek

Gerillapék lett a lekvárbetyárból

Nyírő Tamást sokáig csak lekvárbetyárként emlegették, de ma már egyre többen kemencés termékeiről ismerik. Immár hat éve a Mecsek apró, de annál szebb falujában Kovácsszénáján van otthon. Egy baráti kirándulásnak köszönhetően járt először a vidéken és szerelem volt első látásra.
„Sok barátom volt Pécsen és velük töltöttük a hétvégét Szászváron, amikor Kovácsszénája felé vitt az utunk – mesélte Nyírő Tamás. – A neve keltette fel a kíváncsiságomat és az, hogy mondták a környék ismerői, hogy ez egy zsákfalu. Visszafele persze nem hagyhattam ki, hogy benézzek. Április volt, minden harsanó zöld és csupa virág. Nem volt nehéz beleszeretni a településbe és abba az eladó házba sem, aminek elsőre szinte nekimentem. Két hét múlva már az enyém volt. Akkor volt éppen fordulóponton az életem, olyan volt az egész, mintha így lett volna kitalálva. Gyakoribb és a szerencsésebb, ha úgy hangzana, hogy vidékre nősültem, én úgy jártam, hogy vidékre váltam. A házasságom felbomlása után úgy éreztem, jót tesz majd az életemnek, ha gyökereset változtatok rajta, így kerültem Budapestről Kovácsszénájára. Azóta is örülök ennek, a fiaim imádják, úgyhogy fordult a kocka és most már Budapestre járok kirándulni és itt érzem otthon magam."
Nyírő Tamás azt mondja, első perctől komolyan vette, hogy egy falu lakója lett és szeretett volna minél inkább beilleszkedni a közösségbe. Először lekvárokat kezdett főzni és mivel nagy sikere volt, lelkesen újított is. Miután elfogytak a nyáron befőzhető gyümölcsök, kísérletezett az ősziekkel, zöldségekkel, így lettek egyedi és különleges lekvárjai.
„Akkor a házi készítésű lekvár még újdonság volt és sokan örültek neki. Újdonság volt, nekem is nagy öröm volt, szóval szívesen csináltam. Kenyeret is sütöttem, kezdetben néhány kóstolóra és fesztiválra és azt vettem észre, hogy egyre többen keresik. Napi elfoglaltságot jelentett, gyorsan el lehetett adni, így aztán egyre szívesebben foglalkoztam a kenyérrel és más tésztákat is elkezdtem kipróbálni. Az igény és az érdeklődésem egyszerre kapott nagy lendületet és a lekvárokra sajnos most nincs annyi időm, amennyi ahhoz kell, ahogyan csinálni szeretem, úgyhogy a lekvár „üzletág" most pihen, amíg kiforrja magát a pékség és megtalálja a pontos helyét az életemben. Jelenleg 14-16 órában ezt csinálom, úgyhogy más most nem megy és szeretnék is rá figyelni. Meg különben is, lekvárt már annyian készítenek..."
Az időhiány főleg azóta égető, hogy két társával tavaly egy kis pékműhelyt is nyitottak az Ágoston téren. A Kemencés névre keresztelt pékségben tényleg igazi kemencében sülnek a cipók. A kenyérsütés itt favágással indul, de a pékség nemcsak ettől kézműves, hanem azért mert mindent saját kezűleg csinálnak, még a lisztet is frissem őrlik dagasztás előtt, egyetlen munkafolyamat sincs gépesítve. A Kemencés legismertebb terméke a tulipános kenyér. Ez egy burgonyás tésztából sütött fele részben teljes kiőrlésű lisztből készülő kenyér.
„Éjszakánként hét féle terméket sütünk, ami állandó a kínálatban. Nem megy ennél több, ennyit bír ki a kemence kapacitása és ez az, amivel végezni tudok nyitásra. A boltban frissen, ugyancsak kemencében készül még néhány édes tészta is, vaníliás és kakaós csiga, mézeskalács. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy nemcsak mi, hanem sokan megunták a bolti kenyeret és jót akarnak enni. Azon igyekszünk, hogy tudjanak. A felelősségünk nagy, mert meggyőződésem, hogy nem mindegy, hogy ha valaki megkóstol egy bármilyen házi készítésű vagy helyi terméket, akkor mi lesz az érzése és a véleménye. Ha jó élménye lesz, jót gondol majd, ha csalódik, akkor később az összes kézműves termék iránt bizalmatlan lehet.